Az aktivátor funkciója

A funkciójaaktivátornagyjából a következőkre osztható:

1. Spontán aktiválás
Színesfém-polifémes ércek feldolgozásakor az ásványok felülete az őrlési folyamat során spontán kölcsönhatásba lép néhány oldható sóionnal. Például, ha a szfalerit és a réz-szulfid ásványok együtt léteznek, az érc bányászata után mindig lesz kis mennyiségű réz-szulfid az oxidációban. Az anyag réz-szulfáttá oxidálódik. A szuszpenzióban a Cu2+ ionok kölcsönhatásba lépnek a szfalerit felületévelaktiválniez megnehezíti a réz és a cink szétválasztását. A kicsapódáshoz mész- vagy nátrium-karbonátot és egyéb beállító szereket kell hozzáadni. Néhány „elkerülhetetlen ion”, amely aktiválást okozhat.

2. Előaktiválás
Aktivátor hozzáadására utal, hogy aktiválja azt egy bizonyos ásvány kiválasztásához. Amikor a pirit erősen oxidálódott, adjon hozzá kénsavat, hogy feloldja a pirit felületén lévő oxidfilmet, mielőtt a pirit feldolgozása megtörténik, hogy a friss felület felfedje a flotációt.

3. Feltámadás
Egy bizonyos ásványi anyagra utal, amely gátolt, például a cianiddal gátolt szfaleritre, amelyet réz-szulfát hozzáadásával lehet újraéleszteni.

4. Vulkanizálás

Ez azt jelenti, hogy a fém-oxid ércet először nátrium-szulfiddal kezelik, hogy vékony fém-szulfid ásványi filmet képezzenek az oxidérc felületén, majd flotációt hajtanak végre xantáttal.